Stablecoinok: digitális pénz a kripto és a hagyományos pénzügyi világ között

A kriptovalutákat elsősorban volatilitásukról ismerjük. A Bitcoin, az Ethereum vagy más digitális eszközök ára rövid idő alatt is jelentősen emelkedhet vagy eshet. Éppen ezért tűnhet furcsának, hogy a kriptovilág egyik legfontosabb részévé olyan eszközök váltak, amelyeknek pont az ellenkező a céljuk – vagyis hogy értéküket a lehető legstabilabban megőrizzék.

De mire is van szüksége a kriptovilágnak egy olyan eszközre, amelynek ára nem változik jelentősen?

Ha a blockchain nemcsak spekulációra szolgál, hanem fizetésekre, értékátutalásokra, kereskedésre vagy egyéb pénzügyi szolgáltatásokra is, hasznos, ha van benne valami, ami hasonlóan működik, mint a hagyományos pénz. Pontosan ezt a szerepet töltik be a stablecoinok.

Mi az a stablecoin

A stablecoin egy olyan digitális token, amelynek értéke egy másik eszköz értékét próbálja követni. Leggyakrabban az amerikai dollárról van szó, tehát egy tokennek körülbelül egy dollár értékűnek kell lennie.

Ha minden megfelelően működik:

1 stablecoin ≈ 1 USD

Ezt az árfolyam-rögzítést nevezzük pegnek. Ha az ár jelentősen eltávolodik az egy dolláros értéktől, akkor depegről beszélünk.

Fontos azonban rögtön az elején kiemelni egy dolgot:

A „stable" szó nem jelenti azt, hogy „biztonságos".

A stablecoin csupán egy bizonyos mechanizmust alkalmaz, amely az árát próbálja stabilizálni. Hogy ez a mechanizmus mennyire jó, és milyen kockázatok rejlenek mögötte, az az adott stablecointól függ.

Hogyan tartja meg a stablecoin az értékét

A legegyszerűbb modell tartalékokon keresztül működik.

A kibocsátó például elfogad 1000 dollárt, és ezzel szemben létrehoz 1000 digitális tokent. Ha ezután a tokenek meghatározott feltételek mellett visszaválthatók dollárra, akkor megvan az oka annak, hogy piaci áruknak egy dollár közelében kellene maradnia.

Ezt segíti az arbitrázs is. Ha egy stablecoin például 0,98 USD-ért forog, de egy dollárért visszaváltható, a kereskedőknek érdekükben áll megvenni az olcsóbb tokent. Ezáltal nő a kereslet, és az ár visszatérhet az egy dollár felé.

A stablecoin tehát nem attól stabil, hogy a neve ezt állítja. Kell mögötte állnia egy gazdasági vagy technológiai mechanizmusnak, amely az értékét ténylegesen alátámasztja.

Nem minden stablecoin működik egyformán

Pontosan itt keletkezik a legnagyobb különbség az egyes stablecoinok között.

A legismertebbek a hagyományos eszközökkel fedezett stablecoinok, például az USDC vagy az USDT. Mögöttük konkrét kibocsátó és tartalékok állnak, amelyek magukban foglalhatnak készpénzt, banki betéteket vagy rövid lejáratú állampapírokat.

Ez a modell viszonylag egyszerű, de azt jelenti, hogy a felhasználónak bíznia kell a kibocsátóban és abban, hogy képes a tartalékokat ténylegesen tartani és kezelni.

Egy másik megközelítés a kriptovalutával fedezett stablecoinok. Ezeknél a tartalékok nem bankban, hanem például egy okosszerződésben helyezkednek el. Mivel maguk a kriptovaluták ingadoznak, gyakran túlfedezést alkalmaznak – például 150 dollár értékű kriptovaluta fedezhet 100 dollár értékű stablecoint.

Léteznek algoritmikus stablecoinok is, amelyek elsősorban gazdasági ösztönzők és más tokenekkel való kapcsolat révén próbálják tartani az árat.

A legismertebb intő példa a TerraUSD (UST) lett.

TerraUSD: amikor a stabilitás eltűnt

A TerraUSD az egy dolláros értéket a LUNA nevű kriptovalutával fennálló kapcsolat révén próbálta megtartani.

Amíg a piac hitt abban, hogy az egész rendszer működik, az UST képes volt egy dollár körül maradni. 2022 májusában azonban elkezdte elveszíteni stabilitását.

Az emberek elkezdtek megszabadulni az UST-től, a rendszer további LUNA tokeneket hozott létre, és azok ára meredeken zuhant. Minél több LUNA keletkezett, annál kevesebbet ért, és annál kisebb lett a piac bizalma az egész mechanizmusban.

Így egy spirál alakult ki, amely néhány nap alatt az egész ökoszisztéma összeomlásához vezetett.

A TerraUSD esete egy fontos tanulságot mutatott meg:

Nem elég tudni, hogy valami stablecoin. Tudni kell azt is, miért kellene stabilnak lennie.

Mire használják a stablecoinokat

A stablecoinok eredetileg főként a kriptovaluta-kereskedésben nyertek jelentőséget.

Egy befektető például eladhatja Bitcoinját stablecoinért, és eközben a kriptovilágon belül maradhat anélkül, hogy a pénzt azonnal vissza kellene utalnia bankszámlára.

Ma a stablecoinokat a következőkre is használják:

• – átutalások pénztárcák és kriptoplatformok között,
• – nemzetközi fizetések,
• – decentralizált pénzügyek, azaz DeFi,
• – hitelezés és likviditáskezelés,
• – egyes fizetési tranzakciók elszámolása.

Fő előnyük a viszonylag stabil érték és a blockchainen való közvetlen működés kombinációja.

A stablecoin nem ugyanaz, mint a számlán lévő pénz

Ha a bankszámlánkon 1000 dollár van, mellette pedig 1000 USDC-t tartunk, a két egyenleg értéke szinte megegyezhet.

Ez azonban nem ugyanaz az eszköz.

A bankszámlán lévő pénz az ügyfél követelését jelenti a bankkal szemben, és rá banki szabályok és védelmi mechanizmusok vonatkoznak.

A stablecoin egy digitális token. Működése a kibocsátótól, a tartalékoktól, a jogi szabályozástól és a technológiától függ.

Ugyanígy a stablecoin nem ugyanaz, mint a CBDC, azaz a jegybanki digitális valuta. A stablecoint általában egy magánvállalat vagy protokoll bocsátja ki, míg a CBDC-t közvetlenül a jegybank bocsátaná ki.

Stablecoinok és a MiCA

Az Európai Unióban a stablecoinokra a MiCA szabályozás is vonatkozik.

Ez elsősorban az e-pénz tokeneket (EMT) különbözteti meg, amelyek egyetlen hivatalos pénznemhez vannak kötve, valamint az eszközalapú tokeneket (ART), amelyek az EMT-től eltérőek, és stabil értéküket más érték, jog vagy ezek kombinációja révén próbálják megtartani.

Az átlagos felhasználó számára a lényeg egyszerű.

Ha egy token azt állítja, hogy stabil értéket képvisel, fontos tudni, ki bocsátja ki, milyen tartalékai vannak, hogyan működik a visszaváltása, és ki ellenőrzi a szabályok betartását.

A szabályozás nem jelenti azt, hogy a stablecoinnak nem lehet problémája, vagy nem veszítheti el az értékét. Segít viszont egyértelműbb környezetet teremteni, amelyben a működési szabályok jobban meghatározottak.

Összegzés

A stablecoinok azért jöttek létre, hogy a kriptovilágba valami olyat hozzanak, ami sokáig hiányzott belőle – egy viszonylag stabil értéket. Ennek köszönhetően ma nemcsak kereskedésre, hanem átutalásokra, fizetésekre és decentralizált pénzügyekre is szolgálnak.

Ugyanakkor nem minden stablecoin egyforma. Az egyik mögött dollártartalékok és szabályozott kibocsátó állhat, a másik mögött kriptovaluta-fedezet vagy egy bonyolult algoritmus. Az azonos képernyőn látott ár tehát még nem jelent azonos kockázatot.

A stablecoinok az egyik legjobb példát adják arra, hogyan kapcsolódik össze fokozatosan a hagyományos pénzügyi világ és a blockchain. Ezért az értékelésükkor nem az a legfontosabb kérdés, hogy „Mennyibe kerül a stablecoin?", hanem sokkal inkább az, hogy „Mi tartja meg az értékét, és miért kellene hinnünk abban, hogy holnap is meg fogja tartani?"

Ez a szöveg kizárólag tájékoztatási és oktatási célt szolgál, és nem minősül befektetési tanácsadásnak. A kriptoeszközök volatilisek, és a befektetett összeg teljes egészében elveszhet.